In borítómánia

Borítómánia | Optikai csalódás

Ezen a pénteken azok a borítók kerülnek a középpontba, amik optikai csalódást okoznak, több értelmezésük is lehet vagy egyszerűen több nézőpontból is szemlélhetőek. Vagyis a trükkösek. 







Melyik a kedvencetek? Tudtok még ilyen stílusú szépségeket mondani?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

4 Comments

In Top Ten Tuesday

Top5 | Sportos szereplők

A Top 5 Wednesday egy Goodreads-es kezdeményezés, ahol különböző témákat gyűjtenek össze a könyv szerelmesei, amik alapján listákat készítenek minden szerdán. Már egy ideje nézegettem az ötleteket, de annyira egyik sem ragadott magával, hogy leküzdhetetlen vágyat érezzek az írásra. Ráadásul a blogon már van egy Top 10 nevű rovat, ami lényegében ugyan ezen az elven alapszik. De a legutóbbinál megtört a jég és végül csak beadtam a derekam, billentyűzetet ragadtam és lepötyögtem az én Top 5-ös listám. Mégpedig sportos karakterekkel a középpontban.  


A nyugalom tengere és a futás

A futás az egyik leggyakoribb sport a könyvekben, rengeteg szereplő űzi a lapokon, mely gyakran gondolatok rendezésére is szolgál. És nem ok nélkül: szinte bárhol tudod űzni, nem kellenek hozzá speciális eszközök, kikapcsol, formában tart és nem utolsó sorban még ingyen is van. Na meg trendinek is számít, ha valaki azt vallja, rendszeresen fut, ami szintén nem egy utolsó szempont, hogy belekerüljön a könyvekbe. Gyakran csak említés szintjén kerül bele a téma, máskor viszont szerves részét is képezi a sztorinak. Utóbbira példa Nastya A nyugalom tengeréből, de megemlíthetem Colleen Hoover Hopeless című könyvének főszereplőjét is, aki rendszeresen eljárt futni. 


A túlélés és az íjászat

Az íjászat is egy gyakran felbukkanó eleme a könyveknek, de ez tapasztalataim szerint inkább a túléléshez szükséges eszköz a karakter kezében - élelemszerzés, önvédelem - mint hobbi. Az íjászat keverte bajba - vagy mondhatnám hozott neki szerencsét - Feyret a Tüskék és rózsák udvarában, de ez a sport segítette Katnisst is az Éhezők viadala alatt. Az Esti ködök kertjében Aritomo viszont egyfajta szertartásként gondol rá, a japánok minden tiszteletével és elhivatottságával. Az a néhány alkalom mikor bepillantást nyerhettünk az íjászatába egészen lélegzetelállító volt. 


Természetközelség és a hegymászás

Ez után a sok populáris sport után ideje már hoznom valami kevésbé közkedveltet is. Ehhez pedig bemutatom nektek Kiarát, aki nem egy hétköznapi leányzó a A vonzás szabályaiból. És én külön kedveltem benne, hogy a hobbija a hegymászás. Ti találkoztatok már ilyen hobbival hasonló könyvben? Mert én nem, de nagyon tetszett. Főleg, hogy én is szeretem.


Tesztoszteron és a box

Duzzadó izmok, izzadságtól csillogó bőr, tesztoszterontól túlfűtött levegő és elfojtott szexuális vágy - avagy sikeres recept egy erotikus könyvhöz. Bizony, nem titok, hogy miért közkedveltek a romantikus és erotikus irodalomban a kigyúrt sportolók - nem csak a box, ide jöhetne még a(z amerikai) foci, a hoki és még sorolhatnám -  megjelenése, akik egyetlen pillantásától leolvadhat a főszereplő bugyija és elszállhat minden gátlása. Ebbe a kategóriába tartozik a Real című könyv is, amit még a hajdani Ulpius adott ki. De nincs ok az aggodalomra, a Könyvmolyképző megvette a sorozat folytatásának a jogait, szóval a műfaj kedvelői bátran belecsaphatnak.

Kitalált sportok és a kviddics

Nagyon értékelem egy író kreativitását és egyediségét, így külön élvezettel fogadom, ha kitalálnak valami teljesen újdonságot - legyen az nyelv, kultúra vagy éppen egy sport. Nem titok, hogy mekkora HP fan vagyok, de azt nem ecsetelem már olyan sokszor, hogy egyben hatalmas Quidditch rajongó is vagyok. Tudom, hogy csak egy kitalált sport, de a 7 rész alatt sikerült olyan erős rajongót csinálnia belőlem Rowlingnak, hogy ha megtehetném azonnal seprűnyélre pattannék és suhannék a válogatóra. És nem, a nagy átlaggal ellentétben én nem fogó lennék a legszívesebben, hanem terelő. Kiélném rejtett agresszióim. Muhaha

Remélem ti is annyira élveztétek ezt a listát, mint én. És természetesen minden véleményt szívesen fogadok:)

Nézzetek be a többi magyar bloggerhez is, aki a Top5Wednesdayben részt vesz:
 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

In 5 pont Agave fantasy middle grade Neil Gaiman önálló

Eltalált pillanat | Neil Gaiman - A temető könyve


 "Volt egy kéz a sötétben, és ez a kéz egy kést markolt."

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”
********************

Ezzel a könyvvel nagyon jó időpontban találtunk egymásra. Teljesen tökéletesen eltalálta a hangulatom és az elvárásaim az adott pillanatban, így tökéletesen egymásra tudtunk hangolódni és maradéktalanul kiélvezhettem. Nem véletlenül mondják, hogy egy könyvhöz megfelelő pillanat is kell, - legyen szó életszakaszról, hangulatról vagy az éppen átéltekről  - hogy ténylegesen ki lehessen élvezni. Ez pedig a könyvtárnak és a véletlenek egész sorának köszönhetően most teljesen klappolt, úgyhogy innen is ezer hála. 

"Árnyékból árnyékba surransz, sosem látnak, sosem gyanakodnak. Szabad, mint a levegő, sebes, mint a gondolat, hideg, mint a dér, kemény, mint a szög, veszélyes, mint mi."

Neil Gaiman fantáziája, írásmódja - és hogy is mondjam - heppjei nem ismeretlenek már a számomra. Közös múltunk során megesett, hogy betalált egy-egy könyve, máskor kissé mellé lőtt, de az kétségtelen, hogy pofátlanul tehetséges íróról van szó. És az is biztos, hogy felejthetetlen élmény lenne bebarangolni a képzeletét, ahonnan ezeket az egyedi és nem kevésbé elborult ötleteit előhúzza, bár lehet megőrülnék a folyamat közben. Ugyanakkor A temető könyve lájtosabb kategóriába tartozik a repertoárjából, de nem kevésbé varázsolt el, mint némely "elgurult a gyógyszere" műve.

"Akárhová mégy, saját magadat is viszed."

A regény egy mese, legalábbis kezdetben ezt gondolja az olvasó, de szép lassan többé válik. A történet A dzsungel könyvének átdolgozása, vagy mondjam inkább, hogy az ihletadója: Maugli itt Senki, (barátainak csak Sen), a dzsungel helyett egy temetőben találjuk magunkat és a kis árvát nem állatok, hanem szellemek nevelik fel, továbbá Sir Kán helyett meg megkapjuk Jacket. Na, és ne feledkezzünk meg Silasról se, a személyes kedvencemről, akit ha feltétlenül hasonlítanom kell az ihletet adó műhöz, akkor talán Bagira és Balu összegyúrva, de Silas felül áll holmi hasonlítgatáson, úgyhogy tegyünk úgy, mintha ezt nem mondtam volna.

"Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas."

Imádtam a könyv hangulatát és atmoszféráját, amihez azt hiszem hozzátartozik egy személyes vallomásom is. Szeretek temetőkben bóklászni, régi sírok feliratait olvasni. Mások kissé morbidnak találják ezt a "hobbim", de számomra inkább megnyugtató, különös békességgel tölt el mindig. És pont ezt a hangulatot sikerült megragadni Gaimannek, amiért egy hatalmas pacsit érdemel. A szereplők is színfoltot vittek a sztoriba saját történetükkel és Sen életében betöltött szerepükkel. Imádtam a könyv misztikusságát, a megannyi lényt és szereplőt, legyen az élő vagy holt, valamint Sen felcseperedését, ahogy az ő és a holtak perspektívájából szemlélhettük meg az élők ügyes-bajos dolgait. Tetszett ennek a tanulási folyamatnak az epizodikussága, ahogy különböző kalandokban és tapasztalatokban volt része Sennek, mi pedig ezek által újabb és újabb részleteket tudhattunk meg a temetőről és "lakóikról". 

Több kritikát is olvastam a könyvről, ahol a végét nehezményezik, hogy nincs megfelelő lezárás, de szerintem ennek nem is nagyon lehetett volna más milyet adni. Elvégre ez nem a vég, hanem épp ellenkezőleg, ez Sen kalandjainak az igazi kezdete. Hiszen mindenki felnő egyszer és ott a világ előtte, amit felfedezhet. 

Egyszóval, köszönöm. Egy élmény volt. 

Margóra: A magyar változatban miért vámpírok vannak? Azok nem ghoulok voltak eredetileg?

*************
5/5

Borító: 3/5 - Simán elmennék mellette.
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5 
Karakterek: 4/5
Kedvenc karakter: Silas

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 278.o. 
Fordította: Pék Zoltán
Illusztrálta: Dave McKean
Műfaj: fantasy
Goodreads-es átlag: 4.12
Molyos átlag: 89%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 

Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments

In 5* pont angol Avon fantasy Hidden Legacy Ilona Andrews romantikus

Fangirl roham | Ilona Andrews - Wildfire (Futótűz)

Hidden Legacy #3


Just when Nevada Baylor has finally come to accept the depths of her magical powers, she also realizes she’s fallen in love. Connor “Mad” Rogan is in many ways her equal when it comes to magic, but she’s completely out of her elements when it comes to her feelings for him. To make matters more complicated, an old flame comes back into Rogan’s life…
Rogan knows there’s nothing between him and his ex-fiance, Rynda Sherwood. But as Nevada begins to learn more about her past, her power, and her potential future, he knows she will be faced with choices she never dreamed of and the promise of a life spent without him.
As Nevada and Rogan race to discover the whereabouts of Rynda’s kidnapped husband and are forced to confront Nevada’s grandmother, who may or may not have evil motives, these two people must decide if they can trust in each other or allow everything to go up in smoke.
*********************


OMG! OMG! OMG! OMG! OMG! OMG! *heavy breathing*

Oké. Nagy levegő. Kezdjük előröl.

Vannak könyvek, amiket olvasok. Vannak, amiket élvezek. És vannak azok, amik egészben lenyelnek, megrágnak és a végén kiköpnek. Te meg ott maradsz, egy marék nyáltócsaként a földön és csak azon gondolkozol, miért is lett ennek vége.  Ki tippel, ez a könyv melyik kategória? Naná, hogy az utolsó kategória.

És már most az elején leszögezném: nem hagyom, hogy ennek itt vége legyen! Nem, nem, nem! Akarok olvasni Arabelláról és a félelmet keltő képességéről, látni akarom, hogy mi lenne Catalina és az ő olasz vizsgáztatója között, de legfőképp akarok még olvasni Conorról és Nevadáról, na meg az újonnan avatott Házról! Nem csinálhatják ezt velem, hogy így hagynak engem lógni a levegőben, mikor még annyi kérdésem van. Na és a vége! Így végképp nem lehet.

Képtelen vagyok erről egy megszokott, átfogó és leginkább átgondolt értékelést írni, de nem is akarok. Fantasztikus volt ez a könyv és az egész sorozat, imádom a szereplőket, a cselekményt és a világot is. És leginkább át akarom még élni a jövőben is, nem akarok itt búcsút mondani. Addig pedig, aki tud angolul és szereti az urban fantasyt, az okos cselekményt, a mágiával átszőtt világot és a nem megszokott helyzeteket, akkor tessék olvasni. De a legfontosabb, a szereplőkkel találkozni kell a lapokon, megismerni őket és együtt bejárni ezt a világot.


U.i.: Nem tudok elmenni a sorozat borítói mellett egy jó adag borzongás nélkül. Mit gondolt vajon az Avon kiadó? Hogy venné meg bárki is ezt a sorozatot, ilyen pocsék borítókkal, ha nem ismerné eleve a szerzőpáros munkásságát? Na meg tök félrevezető, annyira mást sugall, mint amit ténylegesen kapsz a könyvtől.

*************
5*/5

A szerzőpáros
Borító: 2/5 
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5/5 
Karakterek: 5/5
Kedvenc karakter: Rogan, Nevada

Kiadó: Avon
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 400.o.
Műfaj: urban fantasy
Goodreads-es átlag: 4.71
Molyos átlag: - még nincs elég csillagozás
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.  



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In book tag

Minden, ami nem könyv... | Booktag

Rég volt már a blogon Booktag, de ezt azonnal orvosolom is. Muhaha. Na jó, csak beszélhetnékem van, meg szembejött velem a HaBár, a könyves kocsma blogon ez a jópofa tag. Szóval nem menekültök. 

1. Nevezz meg egy rajzfilmet, amit szeretsz.
Nekem van egy tipikus örök gyerek oldala a személyiségemnek, - ami képes megszépíteni a borongós mindennapokat és a leghétköznapibb dolognak is örülni - amibe beletartozik, hogy még mindig nézek néha meséket, mikor a felszínre tör ez az énem. És a kérdés hatására most rendesen a felszínre tört, és gyermeki énem minden felháborodásával kérdezem: Csak egyet?! De racionálisabb oldalam megpróbálja lecsitítani és közben kiböki mondjuk a Fel!-t. Kedvenc Disneys meséim - mert tudom, ám hogy erre is kíváncsi vagy - pedig Az oroszlánkirály és a Szépség és a szörnyeteg. 

2. Mi a kedvenc dalod jelenleg?
Nekem nem szokott soha egy darab kedvenc dalom lenni, mert ennek eredményeként akkor semmi mást nem hallgatnék. Amivel meg elérném, hogy rövid időn belül megunjam. Igaz Despacito? Ezért is utálom, ha a rádióban folyamatosan egy éppen felkapott számot nyomatnak. Na, de nem akarok én kibújni a válasz alól, az egyik, amit éppen imádok az a Human a Rag'n'Bone Man-től.

3. Mit csinálsz órákon át, ami nem olvasás?
Élek? Alszok? Ezt a blogot vezetem?  Na jó, gondolom nem erre gondolt. Nagyon szeretek festeni, rajzolni, a művészi oldalam kiélni. Szeretek fényképezni is. Imádok utazni, új helyeket felfedezni. Imádok enni. Nem, de komolyan, szinte hobbim is lehetne a finom kaják felkutatása és kiélvezése. Ja igen, kutatás. Mert főzni meg nem szeretek, arra biztos nem fordítok órákat, ha nem vagyok rákényszerítve. Látnátok milyen könnyű engem lekenyerezni azzal, ha valaki egy finom kaját főz nekem. Tanulok. Nem csak az egyetemen. Mindig hajt, hogy képezzem magam valamiből. Nem feltétlen értelmes dolog, csak amiről éppen úgy érzem nekem feltétlen tudnom kell. 

4. Mondj valamit, amit szeretsz csinálni és meglepné az olvasóid. 
Eltévedni. Komolyan, eszméletlen jó helyeket tudok így random felfedezni. Meg amúgy nekem nem is nehéz, irányérzékem nem sok van. Valahogy az agyam jóhiszeműen úgy gondolja a tájékozódás felesleges dolog. De persze az tudni, hogy a kommunikationswissenschaft mit jelent, feltétlen lényeges a túlélésemhez. 

5. Mi a kedvenc szükségtelenül specifikus dolog, amit tanulsz? 
Öhhh...Szükségtelenül specifikus? Pardon? "Vajon mire gondolhatott a költő..."

6. Mondj valami szokatlan dolgot, amire képes vagy? 
90 fokban elfordítani a nyelvem. Nem tudom miért jó ez nekem, de megy. 

7. Mutass valamit, amit tavaly csináltál.


8. Mi a legújabb személyes projekted?
Most épp a programozás alapjait próbálom elsajátítani, na meg tanulok az IELTS nyelvvizsgára. Meg valami értelmes munka után kajtatok.

9. Mondj valamit, amire gyakran gondolsz.
Minek vannak ilyen hülye kérdések a book tagekben?

10. Egy kedvenced. 


11. Az első dolog, ami eszedbe jut. 
Basszus mindjárt, elkések.

Na jó, ennyi lett volna a mai személyes csevejünk. Aki szeretné a book tag kérdéseit megválaszolna, az nyugodtan írja meg hozzászólásban. meg amúgy is, nyugodtan hagyjatok magatok után nyomot a blogon. Én meg rohanok. 

*A képek saját fotók, vagy a pinterestről származnak.*



Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Hosszú hajzuhatag

Néhány új kedvencem. Nektek hogy tetszik? 









Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 4 pont angol fantasy Ilona Andrews Inkeeper Chronicles NYLA

A mágikus fogadó & különc vendégei | Ilona Andrews - Clean Sweep

Inkeeper Chronicles #1


Kívülről Dina Demille a megtestesült normalitás. Egy különös viktoriánus Bed and Breakfast fogadót vezet egy kisvárosban, Texasban, van egy kutyája, Beast, ezen felül pedig ő a tökéletes szomszéd, akinek a legnagyobb problémája az kéne, hogy legyen, hogy mit szolgáljon fel a vendégeinek reggelire. De mégis...Dina más: a seprűje egy halálos fegyver, a fogadója pedig mágikus úton tudatára ébredt és kapcsolatban áll az aktuális fogadóssal. Hatalmat ad neki, a fogadó területén a fogadós szava a törvény. Éppen ezért tökéletes semleges zónák ezek a fogadók a különböző univerzumok legkülönfélébb teremtményeinek, akik menedékre, kikapcsolódásra vagy éppen egy kis pihenésre vágynak. 

Az utóbbi időben azonban halálos lény járkál a szomszédságban, a mit sem sejtő kisváros polgárait fenyegetve és Dinának döntenie kell, hogy megmarad semleges félként, vagy közbelép, hogy megvédje a szomszédjait. Az események láncolatának hála emellett meg kell még küzdenie egy idegesítően vonzó vérfarkassal és egy kozmikus vámpír katonával, miközben biztonságban kell tudnia a fogadót és a vendégeit. De az ellensége ezúttal nem hasonlít semmihez, amit korábban látott: okos, gonosz és halálos. És azzal, hogy közbelép, Dina jóval többet kockáztat a fogadója hírnevénél.
 *****************

Mindig is szerettem utazni. Vonzott az ismeretlen, a nagy világ, a rengeteg felfedezésre váró pillanat és hely. Na meg az emberek. Mert nem csak az új helyek felfedezése hajtott, hanem a megannyi különböző ember megismerése, új gondolkodások, világszemléletek és kultúrák megpillantása. El se tudom mondani, milyen kincsekre lelhetünk egy-egy emberi történet vagy éppen mese meghallgatásával. Sokszor kiábrándulok az emberiségből - főleg mostanság - de egy-egy mindennapi döntésük vagy apró cselekedetük képes visszaadni a reményt, hogy azért még nem kell temetni minket, úgy en block. Nem is gondolnánk sokszor milyen forrásból gazdagodhat a személyiségünk. Éppen ezért volt olyan vonzó számomra ez a könyv. Ugyanis adott egy mágikus fogadó, ahova elképesztően különböző háttértörténetű - különböző univerzumokból a legkülönfélébb fajok - szereplők toppannak be és Dinának az a dolga, hogy kényelmesen érezzék magukat. Éppen ezért az egésznek alapból volt egy erős varázsa számomra.

Pluszba jött még a már megszokott gördülékeny és szórakoztató írásmód, a magával ragadó hangulat, valamint az érdekes és kedvelhető szereplők. Szóval az a bizonyos Ilona Andrews koktél, amiért annyira szeretem a könyveiket. És hiába olvastam már több, mint egy tucat a házaspártól, ezt a történetet és épp annyira egyedinek találtam, mint az első könyvem tőlük. Még mindig tudnak újat mutatni, aminek én végtelenül örülök. Aprólékosan kidolgozott a sztori, megismerhetjük Dina és a fogadó mindennapjait - néha már kissé talán túlságosan is aprólékosan. Bőven van időnk belehelyezkedni ebbe a világba, ugyanis a sztori nagyon lassan indul. Még nekem is lassú volt, pedig engem ez nem szokott zavarni. Azért egy kicsivel több pörgést el tudtam volna viselni. Ettől függetlenül, mikor végre beindul a sztori, akkor visz magával a lendület és csak úgy falod az oldalakat, szóval érdemes kivárni és nem feladni az elején.

Én nem bántam meg!

*************
4/5

Gertrude Hunt
Borító: 4/5 
Történet: 4/5
Megvalósítás: 4/5 
Karakterek: 4/5
Kedvenc karakter: Dina, Sean

Kiadó: NYLA
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 236.o.
Műfaj: urban fantasy
Goodreads-es átlag: 4.2
Molyos átlag: 88%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt.  



Tovább

Share Tweet Pin It +1

2 Comments